Sok embert foglalkoztat a kérdés, hogy mitől leszünk boldogok, vagy egyáltalán mi is a boldogság, miért érdemes élni? Azért mutatom most nektek be ezt a könyvet, mert engem is beindít ez a téma, bár vannak személyes meggyőződéseim, de szeretem mások véleményét, tudományos munkáit is meghallgatni, elolvasni ezzel kapcsolatban, továbbá már régóta érdekel maga a „flow” téma is.
Bemutatómat a könyv első oldalain olvasott pár sorral szeretném kezdeni. „ Mit jelent „élni”? Maradéktalanul megélni az életet, időt és lehetőségeket nem fecsérelve, a világ egész komplexitásával szoros kapcsolatban kiteljesíteni az ember egyediségét.”A könyv alapgondolata már bennem is megfogalmazódott még az elolvasása előtt. Az élet értelme tulajdonképpen az, hogy beleadunk valamit a világ egészébe azáltal, hogy magunkat fejlesztjük, mindig új célokat tűzünk ki magunk elé, illetve a már elért céljainkat értékeljük és becsüljük, ugyanakkor nem gázolunk át közben másokon. Sokan folyamatosan új célokat tűznek ki maguk elé, de mégsem boldogok, mert egyfolytában elégedetlenek, nem örülnek annak, amit már elértek, úgy érzik sosem elég. Ugyan ez jellemző a tárgyi javakra. Rengetegen élnek abban a tévhitben, hogy ha sok pénzük lesz, és megszerzik az álomautót, az álomlakást, akkor majd boldogok lesznek. De a tapasztalat az, hogy mégsem lesznek azok, hiszen hiába érik el akkori vágyaikat, miután megszerzik, újra valami mást szeretnének. Tárgyi vágyaink elérései csak rövid távú boldogságot adnak, a „flow” élmények azonban ettől jelentősen különböznek.
A „flow a mindennapokban” lényege az, hogy hétköznapjainkat ne csak vegetálva éljük le, mint egy robot, hanem még az általános tevékenységeket, (mint a munka, a tanulás, illetve a szabadidős tevékenységek is) teljes beleéléssel, energiaráfordítással végezzük. Ehhez az kell, hogy magas szintű képességek találkozzanak magas szintű feladatokkal. Ha túl nagy elvárások elé állítjuk magunkat, próbálkozásaink kudarcba fulladnak, azonban ha túl könnyű feladatokat választunk, rövid időn belül unalmassá válnak számunkra, nem tudunk bennük kiteljesedni. Fontos, hogy olyan munkát végezzünk, aminek van számunkra értéke, ami önbecsülést ad, amit szeretettel, beleéléssel tudunk végezni és állandó fejlődési lehetőséget biztosít számunkra. Fontos részlet számomra a könyvben, mikor a szerző felsorolja azt a három dolgot, ami kellemetlenné tehet egy munkát. Ha értelmetlen, ha unalmas, gépies, illetve ha feszültséggel terhes. Csíkszentmihályi felhívja a figyelmünket arra, hogy csak is rajtunk áll, maradunk-e a biztos, ám érzelmileg szörnyű állásban, vagy feladjuk a biztos állást azért, hogy valami olyat keressünk, amiben kiteljesedhetünk és jól érezzük magunkat. “„ Az élet lényegét tekintve mindig jobb olyat választani, amit jónak érez az ember, mint ami anyagilag kényelmesebb, de érzelmileg szörnyű.”
Az emberek többségének nem csak a megfelelő munka kiválasztása jelenti a problémát, hanem a szabadidő élményben dús, értékes eltöltése is. Sokan az idő szűkére panaszkodunk, illetve arra, hogy a munkából , iskolából hazaérve egyszerűen nincs már másra energiánk, csak ledőlni a kanapéra, és üveges tekintettel nézni a tv-t . Sajnos ezt magam is elég sokszor tapasztaltam, bár tudom, változtatnom kellene ezen, hisz gyakran rám tör az unalom, az ürességérzés ezen passzív elfoglaltságok alatt. Fontos, hogy mind a munka, mind a szabadidő területén olyan tevékenységeket válasszunk, amik valami pluszt adnak nekünk. Tárgyi javak felhalmozása helyett anyagi tartalékainkat fordítsuk inkább élmények megszerzésére. Ezek sokkal hosszabb távú boldogságot adnak számunkra. Hiszen az élményre bármikor visszaemlékezhetünk, és újra átélhetjük, míg ha megszokjuk új autónkat, ruhánkat, máris megunjuk és másikat, jobbat akarunk.„Az ember valójában nem a gazdagságért, egészségért, hírnévért küzd. Mindezt csupán azért akarjuk mert a boldogságot reméljük tőlük. A boldogságra viszont önmagáért vágyunk. „
Olyan tevékenységektől lehetünk igazán boldogok, amiket önmagukért szeretünk csinálni, csupán csak azért, mert jól érezzük magunkat tőle. Ezek képességeinknek megfelelő tevékenységek, melyek során teljesen beleéljük magunkat az adott élménybe, nem gondolunk másra, a mindennapok kérdéseire , csak át adjuk magunknak az éppen végzett „ feladatnak” . Értelmezésem szerint ez a „flow” , vagyis a belefeledkezés, elköteleződés élménye. Ehhez azonban elsősorban meg kell tanulnunk a figyelmünket irányítani, koncentrálni.
Ha úgy érezzük nincs időnk olyan dolgokra, amiket csak magukért végzünk, és nem azért mert fontos, vagy szükséges, vagy valaki más elvárja tőlünk, akkor listát kell készítenünk, és átgondolnunk, valójában mi az, ami fontos. Véleményem szerint hiába végezzük el az összes nemileg, társadalmilag ránk szabott feladatot, ha cserébe feláldozzuk önmagunkat. Nagyon fontosnak tartom, hogy néha kicsit félretegyük a kötelességeket, a mindennapi feladatokat, és adjunk egy kis időt magunknak, és olyan dolgoknak, amiben „flow” – t élhetünk át és amikre visszagondolva kiteljesedést, boldogságot , büszkeséget élhetünk meg. Hiszen ha ezek kimaradnak az életünkből, lassacskán kiüresedünk és már mindennapi feladatainkat sem leszünk képesek megfelelően elvégezni, továbbá hangulatunk kihat a környezetünkre is.
Az ilyen-olyan tevékenységeink mellett személyes kapcsolataink is lehetnek boldogságforrások, de csak akkor, ha olyan emberekről van szó, akiknek adunk a véleményére, aki támogat minket, segít céljaink elérésében, akikkel tartalmas beszélgetéseket folytathatunk, miközben új ismeretekre, új érzésekre teszünk szert. Fontos, hogy igazán figyeljünk egymásra, érdeklődjünk a másik iránt, reagáljunk arra, amit mond és ugyanakkor mi is megnyíljunk felé. Számomra ez a tartalmas beszélgetés és a jó kapcsolat titka.
Ahhoz, hogy valamiben „flow”t tudjunk átélni, fontos a kezdő lökést megadni magunknak a képességek megszerzése alatt. Ez gyakran sok küzdelemmel, kudarccal jár, de ha túléljük és elsajátítjuk a képességeket, utána lehetőségünk van egyszerűen átadni magunkat a feladatnak, élménynek és átélni a „flow”-t. A kezdeti akadályokat csak akkor tudjuk leküzdeni, ha megfelelő elkötelezettséget érzünk az elérendő cél iránt. „ A kivételes élet eléréséhez teljes elkötelezettségre van szükség, annak egyetlen lehetőségét se hagyd észrevétlenül és kiaknázatlanul. „
Sajnos sok lehetőséget kihagyunk az életben, mert úgy érezzük nincs rá időnk, energiánk, pénzünk, de úgy vélem ezek csak kifogások. Nehéz ezeken túllépni, de ha erőt veszünk magunkon és tényleg beleadjuk teljes egészünket az életbe, akkor kivételes élményekben lehet részünk. Fontos, hogy életünk végén mosolyogva tekintsünk vissza, sok élményt, új felfedezést, fejlődést, javulást, jó cselekedetet lássunk és ne egy unalmas, monoton filmet. De ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy az életben nem csak mi magunk vagyunk fontosak. hanem mások is. Nem szabad feláldoznunk önmagunkat, de ugyanakkor eltiporni sem másokat. Ha megtaláljuk az arany középutat, mások segítése, megajándékozása által magunk is kiteljesedhetünk. Én például egy ajándék készítése során is „flow” élményt szoktam megélni, előre elképzelem, hogy fog neki örülni az illető, és mikor végre átadhatom , amit saját kezűleg készítettem, nem pedig boltban vettem, igazán boldognak érzem magam és közben a másiknak is szerzek egy szép pillanatot. „ Miközben a megélt flow teljessége szerint cselekszünk, hidat építünk világunk jövője felé is „.Ezzel az idézettel szeretném befejezni a könyv bemutatását.
A gondolatok szépek, a megvalósítás kicsit nehezebb. Nekem is az volt. Gimiben rengeteg hobbim volt, azonban a főiskola óta az egész napos iskolapadban ülés után valahogy semmi kedvem és energiám sem volt semmihez. Most itt állok, a fősuli negyedik évében és most lett elegem ebből az állapotból. Kezembe vettem az irányítást és igenis adok időt magamnak olyan dolgokra, amiket mindig is szerettem, ami a legjobban kikapcsolt, mint például az alkotás. Elkezdeni nehéz, de ha végre sikerül ezt az “énidőt” létrehozni, akkor a belefektetett energia bizony megsokszorozza magát és pozitívan hat vissza ránk. A szürke hétköznapjaim végre kis színes pillanatokat kaptak az alkotás által, és ha épp nem is alkotok, de visszagondolok azokra a pillanatokra, vagy izgatottan várom a következő alkotásra kijelölt délutánt, akkor is megtöltik boldogsággal a lelkem.
Nekem sikerült ! Ha eléggé akarod, neked is fog ! 😉
Ha tetszett a bejegyzésem, oszd meg másokkal,illetve iratkozz fel a blogom követésére . 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: