Biztos sokaknak ismerősek a következő mondatok : “én állandóan beteg vagyok “, ” orvosról orvosra járok és mégsem tudják mi bajom”, ” biztos valami komoly betegségem van”, vagy épp ” egyfolytában fáj a fejem, de biztos csak a stressztől… bekapok egy fájdalomcsillapítót, ennél többet nem tudok tenni”.
Én is hasonló cipőben jártam, ugyanis életem egyes periódusaiban állandóan beteg voltam, csak épp mindig valami más bajom volt. Néha nem törődtem vele, vagy elintéztem pár tünetcsillapító gyógyszerrel. Máskor orvosról orvosra jártam, kétségbeesve, mi bajom lehet, de a diagnózis valahogy mindig negatív lett. Kialakult bennem az érzés, hogy én már csak ilyen vagyok, mindig van valami bajom, de az orvosok nem bírják kideríteni, hogy mi.
Aztán a tapasztalatok arra kényszerítettek, hogy elgondolkodjak rajta, mégis miért történik ez velem. Mi váltotta ki és mi történt, ami következtében végre elmúltak a bajok. Átgondolva eddigi életem rájöttem, hogy bizony mindegyik hátterében valamilyen lelki folyamat, belső feszültség állt és végül egy időszakos kiegyensúlyozottság, vagy valamilyen környezeti változás hozta helyre. Ez a bejegyzés bizony nagymértékben kapcsolódik az előzőhöz, amiben egy konkrétabb dologról, a pánikrohamról írtam. Azonban nem ez volt életem első komoly ” betegsége”. Még egyszer kihangsúlyoznám, hogy igen, vannak olyan testi betegségek, amiket nagyon nehéz diagnosztizálni , viszont később kiderülhet, hogy tényleg valami komoly probléma áll a háttérben. Tehát nem állítom, hogy mindenről gondoljuk azt azonnal, hogy lelki oka van és hagyjunk fel az egészségüggyel (főleg, mivel én is ezen a területen dolgozom majd ;)) . Viszont az tény, hogy nagyon sok esetben valóban nem véletlenül negatívak a diagnózisok és tényleg inkább valami lelki tényező, vagy más tényezők összessége váltja ki. Az én esetemben is ez történt, hiszen végül minden megoldódott, így most már sokkal tudatosabban tudom ezeket a helyzeteket kezelni.
Általános iskolában állandóan fájt a fejem. 4. után 8 osztályos gimnáziumba mentem , ahol ugyan még megmaradt a fejfájás, viszont lényegesen ritkábban. A beilleszkedéssel mindig is komoly gondjaim voltak, ebből adódóan a gimiben sem voltam teljesen felszabadult, viszont sokat segített, hogy itt legalább nem bántottak testileg és lelkileg, ellenben az általános iskolával…
Aztán jött a havonta jelentkező tüszős mandulagyulladás. Már azon gondolkoztam, hogy ki kéne műttetni, de aztán egy nyáron az egyik barátnőm mutatott nekem egy szakdolgozatot a dark/gothic szubkultúráról, hogy ” nézd, ez teljesen ránk illik “. Elkezdtünk eszerint öltözködni, úgy éreztem végre tartozom egy csoporthoz, megtaláltam az identitásom, amit külsőleg is kifejezhetek. Ugyan rengeteg negatív kritikát kaptam, furcsa nézéseket, beszólásokat az akkor írt blogomra, de én élveztem, hogy végre észrevesznek az emberek és a negatív beszólásokon is csak magamban mosolyogtam. Csodák csodájára elmúlt a fejfájás és a mandulagyulladás, sőt.. Egész télen vékony kabátban és tornacipőben jártam, mégsem voltam sosem beteg. Nem csak lelkileg, de testileg is megerősödtem.
Az érettségire készülve emésztési gondjaim jelentkeztek. Elmentem vele orvoshoz, de a leleteim megint negatívnak bizonyultak. Ez az eset egy kicsit kilóg a sorból, ugyanis már a tapasztalatokból kiindulva kezdtem azt hinni, hogy ez is csak a stressz miatt, az érettségi miatt van. Már öt éve tartott a probléma, amikor más úton elindulva végre kiderült, hogy lisztérzékeny vagyok. Ez is megerősíti, hogy sok esetben csak lelki dolog áll a háttérben, de nem mindig. Ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia. A fentebb leírt két problémám elmúlt, ami igazolta a felvetésem, viszont a harmadik, a puffadás és a görcsök ugyan időszakosan finomodtak, de nem múltak el . Viszont az biztos, hogy nem véletlen, hogy pont az érettségi időszakban kezdődtek el és egy új, jó párkapcsolat hatására pedig csökkentek a tünetek. Ez mutatta meg számomra, hogy ha testi betegségről van is szó, bizony annak kialakulásában és súlyosságában ugyanúgy közrejátszhatnak lelki tényezők.
A testünk azonban nem csak lelki problémákra hívhatja fel a figyelmet, hanem olyan életmódbeli “hibákra” is, amik ártanak a testünknek, később komolyabb betegségeket okozva. A gluténmentes diétát szigorúan betartom, így rengeteget javult az emésztésem, ám olykor-olykor még mindig jelentkezik a puffadás. Rengeteg embert érint ez a probléma, nem véletlen , hogy a médiában is gyakran megjelenik, viszont a média azt üzeni: “ünnepekkor zsíros ételek tömkelege…rohanás közben összeenni fánkot,szendvicset, kávét…gyors étteremben ebédelni… ez mind tök normális.. ha pedig puffadsz, csak vegyél be egy tablettát és éld tovább ugyanezt az életet”. Én más utat választottam. Elkezdtem figyelni a testem jelzéseire, táplálkozási naplót vezetni és észrevenni az összefüggéseket. Rájöttem, hogy az én esetemben bizony a hirtelen evés, túl gyors időközönkénti össze-vissza étkezés és a nem megfelelő ételpárosítás okozza a gondokat. Elegem lett a puffadásból, úgyhogy igenis időt szánok arra , hogy nyugodtan, lassan, kiélvezve az ízeket (!) elfogyaszthassam az ételem. Megjegyeztem, milyen ételpárosítás váltotta ki a panaszokat, kicsit utána is olvastam néhány dolognak és azóta sokkal tudatosabban állítom össze az étrendem. Mondhatnám, hogy “gyenge az emésztésem, és minden kis dologra puffadással reagál”, de én hálás vagyok a szervezetemnek, hogy nem hagyja, hogy a sokakra jellemző borzasztó, egészségtelen, természetellenes ám természetesnek hitt étkezési ritmust, életmódot folytassam, hanem jelzi, hogy mi jó neki, ezáltal utat mutat egy egészségesebb élet felé.
Figyelj oda te is a testedre, mert nem bántani akar, csak jelezni, ha valami nincs rendben belül, vagy az életmódodban.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, illetve iratkozz fel a blogomra. 😉